A pí számrendszere és az ekvivalenciaelv cáfolata

 Az egyébként liberális fősodorhoz tartozó Foreign Affairs egy nemrégiben megjelent elemzése szerint áprilisban egész közel került Moszkva és Kijev a békéhez – aztán történt valami. A nyugati külpolitikai szaklap nem részletezte ennek hátterét, ám megtette helyette az Ukrajinszka Pravda.

Mit látni hét hónap távlatából?

  Elöljáróban mindenképp érdemes elmondani, hogy az orosz-ukrán háború körül nagyon sok a furcsaság. Például, hogy az amerikai külügyminiszter szerencsétlen elszólásából tavasszal kiderült, hogy az USA célja Oroszország minél nagyobb mértékű meggyengítése – és nem Ukrajna szuverenitásának megvédése. Az sem mellékes, hogy az Ukrajna csak azután kapott nagy tételben nyugati fegyvereket és muníciót, hogy az első napok után kiderült, az oroszoknak nem jön össze a villámháború.

Aztán jöttek a szankciók, és az ukrajnai háború energiaháborúvá majd globális gazdasági háborúvá szélesedett. Az Európai Unió büntetőintézkedésekkel sújtotta Oroszországot, “véres orosz olajat” és “véres orosz gázt” emlegetett, hogy aztán egy másik sajtótájékoztatón az orosz gáz hiánya és az orosz “gázfegyver” bevetésére panaszkodjon.

Időközben az is kiderült, hogy az Európa által elutasított olcsó orosz gáz és olaj Ázsiában, elsősorban Kínában és Indiában talált gazdára, miközben Európa vált az amerikai LNG, szén és olaj elsőszámú felvásárlójává. Az USA pedig alig vette ki részét a szankciókból: nyíltan kijelentette, hogy nem lehet ész nélkül szankciókat bevezetni, mert azt a lakosságnak kell megfizetnie. Így az amerikai AP hírügynökség nyáron megjelent cikkéből kiderült, hogy elképesztő mennyiségű orosz áru érkezik az Egyesült Államokba – miközben Washington folyamatosan keményebb oroszellenes fellépést vár el Európától, főleg Németországtól.

Minden jel arra utal, hogy az ukrajnai háborúra hivatkozva a globális erőviszonyok újraelosztása zajlik, ahol Európa és Oroszország meggyengül, Ukrajna nagy része elpusztul, az USA és Kína (illetve India) pedig jelentős előnyökre tesz szert. Azt még az amerikai geopolitiai elemzők sem vitatják, hogy az Egyesült Államoknak geopolitikai érdeke fűződik az ukrajnai háborúhoz.  

És itt válik érdekessé a dolog. Mivel több mint 200 nappal a háború kitörése után még mindig csak a magyar kormány sürget békét a nyugati világ térfelén, felmerül a kérdés, volt-e rá esély és ha igen, akartak-e békét a nyugatiak Ukrajnában?

Nagyon közel volt a fegyverszünet. Aztán történt valami

 A Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzés a következőket írta:   “Úgy tűnt, hogy az orosz és ukrán tárgyalódelegáció tagjai meg tudtak egyezni egy részleges kiegyezés kereteiről (…).

Oroszország visszavonult volna a február 23. előtti állásai mögé, Ukrajna pedig azt ígérte, hogy nem fog NATO-tagságért folyamodni, cserébe pedig több országtól biztonsági garanciákat kap”

 írták a szerzők. 2022 áprilisában járunk.   Az írás egyébként nagyon is orosz-kritikus, de a fenti idézet igen sok kérdést vet fel. Főleg, hogy ez miért nem valósulhatott meg a kiegyezés?  

Az írás egyébként nagyon is orosz-kritikus, de a fenti idézet igen sok kérdést vet fel. Főleg, hogy ez miért nem valósulhatott meg a kiegyezés?   Májusban az Ukrajnszka Pravda ukrán portál azt írta, a Volodimir Zelenszkij ukrán és Vlagyimir Putyin orosz elnök közötti találkozó megszervezéséről és az esetleges  fegyverszünet nyélbe ütéséről szóló egyeztetéseknek a bucsai mészárlás napvilágra kerülése vetett véget. De nem csak ez játszott közre. Boris Johnson brit miniszterelnök váratlan, hívatlan kijevi látogatása is pontosan erre az időszakra tehető.  

 Az Ukrajinszka Pravda két Zelenszkijhez közel álló ukrán forrásra hivatkozva azt írta, hogy Johnson két fő üzenettel érkezett. Az egyik, hogy Putyin háborús bűnös, akivel nem szabad tárgyalni, növelni kell rajta a nyomást.   A másik üzenet az volt, hogy hogy ha Ukrajna hajlandó is lenne megállapodást aláírni az oroszokkal az őt védő biztonsági garanciákról, Nagy-Britannia biztosan nem. Vagyis, hiába egezne egyezni ki Kijev Moszkvával, az ukrán fél feltétele a Nyugat miatt nem teljesülne.   Három nappal Johnson látogatása után (április 12.) Putyin orosz elnök kijelentette, hogy zsákutcába futottak az orosz-ukrán tárgyalódelegáció egyeztetései.

A két tűz közé került ukránoknak nem maradt választása   Az Ukrajinszka Pravda májusi cikke önmagában is sok mindent megmagyarázott, ám azt senki nem tudta, hogy mennyire volt közel a fegyverszünethez a két szemben álló fél. A Foreign Affairs cikke azonban pontosan arra mutatott rá, hogy közel voltak a megegyezéshez. Ez pedig azt is jelentené, hogy nem lenne annyi halott, nem bontakozott volna ki ennyire mély energiaválság, nem szűnnének meg munkahelyek Európa-szerte, nem eszkalálódna a konfliktus, és nem kellene arról cikkezni a sajtóban, hogy soha ennyire nem voltunk közel a nukleáris háborúhoz.   A Washington számára is kínos összefüggéseket a Fox News kommentátora, Tucker Carlson is kiszúrta, és epés megjegyzésében a következőket vonta le belőlük:

“Ki érdekelt, hogy mit akarnak az ukránok? Az USA és az Egyesült Királyság totális háborút akartak Oroszország ellen. Háborút, és rezsimváltást Oroszországban. Természetesen, a két tűz közé kerülő ukránoknak nem maradt más lehetőségük, mint engedni [a britek követelésének]”

Akárhogy is, ma már olyan messzire jutott a háború, hogy nagyságrendekkel nehezebb lenne egy fegyverszünetet kieszközölni a két fél között. Oroszország most rendelt el mozgósítást, és legalább 300 ezer katonát akar az ukrán frontra vezényelni. Az ukránok még ellentámadásban vannak, bár már kisebb lendülettel, de özönlenek a nyugati fegyvereke, ami nagyon sokaknak nagyok sok pénzt hoz. Arról nem is beszélve, hogy Ukrajna pénzügyi értelemben Európa, az USA és az IMF lélegeztetőgépére van kötve.

korkep.sk/cikkek/kulugyek/2022/09/25/meg-aprilisban-is-volt-esely-a-bekere-oroszorszag-es-ukrajna-kozott-a-targyalasokat-a-nyugat-asta-ala/