A pí számrendszere és az ekvivalenciaelv cáfolata

 A legióstábor lokalizációját illetően egyetlen olyan teória létezik, amely komoly alternatívát jelenthet a Citadellával szemben. A Templomhegy délnyugati sarkánál 1968–78 között folytatott ásatások számos, római katonasággal, illetve táborral kapcsolatos leletet hoztak felszínre, ami az ásatásvezető régészt, Benjamin Mazart arra a következtetésre juttatta, hogy míg a légió bázistábora a praetoriummal a Citadella közelében lehetett, „a légió néhány egysége itt állomásozott”.22 Legújabban Eilat Mazar ásatásvezető régész, egyetemi tanár fejlesztette tovább nagyapja tézisét. Szerinte a castrum központja a Templomhegy délnyugati sarka körüli terület, vagy talán maga a Templomhegy volt

 Február 22-i sajtótájékoztatóján Eilat Mazar a Héber Egyetem régészprofesszornője újabb szenzációs bejelentéssel lepte meg a bibliai régiségek iránt érdeklődő közönséget. A bejelentés súlyára jellemző, hogy a világsajtót is azonnal fellármázta a hír, amely röviden és tömören így szól: megtalálták Jeruzsálem Salamon korában épült városfalának maradványait, az egyik városkapuval. A feltárt falszakasz 70 méter hosszú és 6 méter magas, vastagságáról egyelőre nincsenek adataink. A fal az Ofel (a Templomhegyet és Dávid városát összekötő völgynyereg) keleti felén, a Kidron-patak völgyének nyugati lejtőjén található. 

 A nemzetek eredetének megértéséhez egészen az özönvízig kell visszamennünk, amely esemény a Biblia beszámolója alapján mintegy négyezer-négyszáz évvel ezelőtt történt, és amelyet mindössze nyolc személy, Noé és a felesége, három fiuk és azok feleségei éltek túl. A ma élő emberiség tehát Noé három fiától: Sémtől, Hámtól és Jáfettől származik. A történelem e korai időszakából ki kell emelnünk egy olyan eseményt, amely döntő módon határozta meg az emberiség sorsának későbbi alakulását: egy családi incidens során Noé Istentől kapott szellemi erejénél és hatalmánál fogva megáldotta Sémet, akit ezzel – üdvtörténeti vonatkozásban – másik két testvére fölé emelt, Jáfetet alárendelte ugyan Sémnek, de ezen belül ő is áldást örökölt, Hám azonban nem kapott atyai áldást, hanem ráadásul egyik fiát, Kanaánt még meg is átkozta Noé.

 A zsidók szokása volt, hogy aranyukat és egyéb értékeiket otthonaik falába rejtsék, a templom pedig a zsidó nép kincstára volt⁶. Amikor a város, a templom épületével együtt a lángok martalékává vált, a falakban lévő arany megolvadt és befolyt a kövek illesztékeibe és repedéseibe, egészen az alapokig. Ahhoz, hogy ezt a kincset a római X. légió katonái megkaparintsák, a zsidó hadifoglyokkal az egész várost és a templom épületét kövekre szedették. Olyan mennyiségű aranyat tudtak kimenteni a kövek közül, hogy az arany árfolyama a zsákmány hatására a háború előtti érték felére esett a birodalomban⁷. Tehát az olvadt arany összegyűjtése miatt Jeruzsálem városa szó szerint felismerhetetlen kőhalmazzá vált.

Olyan nagy mennyiségű kőről volt szó, hogy Hadriánusz császár⁸ hatvan évvel később egy egész várost (Aelia) tudott építeni belőlük az egykori Jeruzsálemtől északnyugatra. Jeruzsálem délkeleti része egészen Eusebius koráig (265-339) egy felszíni kőbánya maradt, aki azon siránkozott, hogy a templom és Jeruzsálem köveit házak, színházak és templomok építésére használták.

Tóra-tekercsből azért is nehéz korai példányokat találni, mert amikor szent iratok megsérülnek – vagy más okból elveszítik alkalmasságukat a liturgikus használatra –, a hitközség külön tárolóhelyre rejti őket, amelyet néhány évente kiürít, és tartalmát eltemeti. Úgy tűnik, hogy a bolognai tekercs éppen a domonkosoknál vészelte át azokat az évszázadokat, amikor elhantolhatták volna a város zsidó temetőjében, ha eredeti gazdáinál marad.
Történetének újabb érdekes szakasza lehetett a reneszánsz időszaka, amikor a Bolognai Egyetemen keresztény humanisták héberül tanultak – és a domonkos rendház könyvtárában talán az egyedülálló, keleti tekercset is felkeresték. (Az itáliai humanisták ugyanis a zsidó kultú­rában vélték megtalálni az emberiség közös, „ősi teológiáját”, azt a misztikus hagyományt, amelynek eredete Ádámig és az Édenkertig nyúlik vissza.)
Amikor Napóleon itáliai hadjárata idején feloszlatta az itteni szerzetesrendeket, kincseik – köztük könyvtáraik – jó részét a diadalmas köztársaság fővárosába szállíttatta. A tekercs párizsi útjáról a Francia Nemzeti Könyvtár (BnF) pecsétje tanúskodik. Napóleon bukását követően a bolognai könyvek visszatértek az észak-itáliai városba, de nem a rendházakba, hanem az egyetem könyvtárába vándoroltak. A kézirat a könyvtárban élte túl 1943-at, a vészkorszak hónapjait, amikor például a római gettó München felé bevagonírozott sok drága könyve és egyéb kincse elveszett. A tekercs ma már arra vár, hogy digitalizálják, és a világhálón köz­kinccsé tegyék. 

 A környéken áll egy masszív, hasadt sziklakő, mely 60 láb (kb. 18,3 méter) magassággal, 40 láb (kb. 12,2 méter) szélességgel és 20 láb (kb. 6,1 méter) mélységgel rendelkezett, egy szikladomb tetején ülve. Vajon a Bibliában is találkozhatunk-e egy ilyen szikláról szóló leírással? „Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép” (Mózes II. könyve 17:6). Mózes egy hatalmas sivatagon keresztül vezette népét a Sínai-hegyhez, akik panaszkodni kezdtek, mert elfogyott a vízkészletük. Ez volt az oka annak, hogy Isten azt parancsolta Mózesnek, hogy sújtson le a sziklára, mely által Isten megmutathatta, hogy hatalma van csodákat tenni, és ebből a sziklából vizet fakasztani.

 Talán minden eddiginél lenyűgözőbb, hogy a tengerben egy víz alatti földhíd található. Az Akabai-öböl teljes hosszában a tenger mélysége átlagosan 1 mérföld (kb. 1,6 km) és az egyiptomi partvonal meglehetősen meredek eséssel tűnik el a víz alatt, kb. 45 fokos lejtéssel. Ha az izraeliták az Akabai-öböl mentén bárhol máshol próbáltak volna átkelni a tengeren, akkor egy hihetetlen meredek esésű, kb. 1 mérföld mélységbe nyúló lejtővel kellett volna szembenézniük. Az összes állatállománnyal és szekérrel ez a feladat gyakorlatilag kivitelezhetetlen lett volna. Kizárólag itt, Nuweiba partjainál fokozatos, egy a tizennégyhez (kb. 4 fokos lejtés) arányú az „ösvény” lejtése, mely mindössze alig több mint 850 méteres mélységbe nyúlik. A szaúd-arábiai oldalon a lejtő szintén fokozatosan, kb. egy a tízhez arányban (kb. 5,7 fokos emelkedés) emelkedik. A Biblia ezt úgy írja le, mint „utat a tengeren, ösvényt a hatalmas vizeken” (Ézsaiás 43:16, 17). A Nuweiba és Szaúd-Arábia közötti távolság kb. 9,6 mérföld (≈15,4 km), a víz alatti földhíd szélességét pedig 900 méterre becsülik.

Szabó Gábor felismerésem: A horgonykövek onnan származnak, ahol a bárka megrekedt. Így Noé oda érkezett meg, ahonnan elindult. Csak közben volt egy Vízözön.

A Wikileaks kiszivárogtatást a fordítóprogram érintetlenül hagyásával közlöm:

A Wikileaks szivárgás: A kábelek kiderült, a Wikileaks által felfedi egy összeesküvés, hogy megakadályozza ezt a felfedezést már kiszivárgott, hogy az általános vélemény. Törökország nem szeretné, hogy egy zarándokhely a keresztények, úgy, hogy minden alkalommal együtt dolgozott az amerikai kormány a hasznosításra és átadása a bárkát, hogy az Egyesült Államok területére. Tegyen eleget ennek a tervnek az első lejáratni az összes kapcsolódó munka keresés a láda volt, hogy megakadályozzák a hozzáférést a területen azáltal, hogy a lehető legnagyobb bürokratikus akadályok és tiltják a mintavételi azok maradványai még mindig lehetne után eltávolítása a láda 1968-ban, és át annak egy titkos helyre amerikai Nincs meghatározva.

 Az eredmények bizonyítékok széles választékát tárják elénk, túl sokat azonban ahhoz, hogy ezeket itt részletesen taglaljuk, de kérjük, hogy további információkért tekintse meg a következő, linkeket tartalmazó oldalt: http://www.covenantkeepers.co.uk/links.htm , különös tekintettel az Ark Discovery oldalára. A területen végzett vizsgálatokról az alábbi eredményeket jegyezték fel:

Fémszegecsek százait találták meg a területen, melyekről a laboratórium az alábbi jelentést tette: „Érdekes megjegyezni, hogy a feltehetően megkövesedett faanyag sokkal több szenet tartalmazott (1.9 %), mint a feltehetően megkövesedett fém”. Tehát az elemzés pontosan azt tárta fel, ami egy megkövesedett fadarabban (egykor élő anyag), – melybe megkövesedett fém alátétet és fémszegecset (nem élő anyag) ütöttek – megtalálható.

  Ron feltárta a perdöntő bizonyítékot, amely őt is meggyőzte arról, hogy ez a terület volt a keresztre feszítés helyszíne. Négy, sziklából kivágott keresztfanyílás, melyek közül az egyik egy emelvényen, a többitől magasabban – és hozzájuk képest hátrébb – helyezkedett el. A többi három elől, egy sorban – az előbb említettől lentebb – volt megtalálható. A fentebb lévő keresztfanyílás a „főbűnösnek” volt fenntartva, és a bibliai beszámoló alapján tudjuk, hogy ennek bal- és jobb oldalán lévő két keresztfára két latort feszítettek Krisztus keresztre feszítésekor. Tehát ebben az esetben a négy közül csak három keresztfanyílást használtak.

Ron figyelme a többihez képest magasabban elhelyezkedő keresztfanyílásra szegeződött. Ha ez a terület volt Jézus keresztre feszítésének helyszíne, akkor kétségtelenül ez lehetett az ő keresztfanyílása. Egy négyzet alakúra vágott kődarab volt a nyílásba helyezve, betömvén azt. Ennek minden oldalán emberi ujjnyomok voltak láthatók, és amikor Ron eltávolította ezt a kődarabot, egy – a keresztfanyílásból kiterjeszkedő – óriási repedést fedezett fel az alapkőzetben. Ez Ron számára pontosan úgy nézett ki, mint egy földrengés okozta repedés, és a Biblia valóban említést is tesz erről Máté 27:51-ben: „és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének”.

A Frigyláda Jeruzsálemben a buszpályaudvar mellett lévő sziklás domb mélyén van.