A pí számrendszere és az ekvivalenciaelv cáfolata

 A Paksi Atomerőmű egyes visszaterheléseiben más tényezők is szerepet játszottak. A hazai rendszerirányító, a MAVIR egyik közleménye kiemeli, hogy a karácsonyi időszakban például a német szélerőművek termelése és más országok többlet megújuló termelése miatt nagyobb mennyiségű és olcsóbb zöldáram „kereste a helyét”. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az egyes országok „kényszerexportja” miatt is szükségessé vált az erőművek leszabályozása. 

 Azt találtuk, hogy a geológiai jelentés egy teljes kötetét, amelyet a kutatók a leendő engedélyesnek adtak át, kihagyták a nukleáris hatóságnak küldött dokumentációból. Ez a kötet bizonyítékokat tartalmaz az erőműtől északabbra lévő talaj- és felszíntörésekről. Ez egyáltalán nem szerepel az MVM Paks II. Zrt. által a nukleáris hatóságnak átadott biztonsági jelentésben. 

 A szövegből kiderül, hogy a nukleáris hatóságnak is vannak aggályai Paks II helyszínének földrengésbiztonságával kapcsolatban, tisztában vannak a telephely alatti vető kockázatával, cserébe megígérik, hogy törekednek a maximális biztonságra.

 Ezzel együtt is: a hivatalos kormányzati álláspont most is az, hogy Paks II meg fog épülni 2030-ra. Amennyiben ez így történne, akkor a következő évtized elejére a következő helyzet állna elő: Paks I és Paks II összesen hat nukleáris blokkja legalább 3-4 évig együtt termelne, mivel a paksi atomerőmű 1-es blokkja (Paks-1.) 2032-ig, 2-es blokkja (Paks-2.) 2034-ig rendelkezik működési engedéllyel.

  a Paksi Atomerőmű 3. blokkján terven felüli karbantartás kezdődött, amely a termelőegység teljes leterhelése mellett végezhető el, írja közleményében az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Ezzel az atomerőmű négy blokkjából már csak kettő maradt talpon: mint a Portfolio.hu írj

A tanulmányban az szerepelt, hogy a hűtéshez hűtőtornyokat kell építeni, vagy pedig egy keresztgáttal fel kell duzzasztani a Dunát (utóbbi a folyás lelassításával, a víz túlmelegedésével teremtene nehezen kezelhető helyzetet). Az Orbán-kormány viszont a szakértői javaslatot elvetve a hűtővízcsatorna kimélyítése mellett döntött, méghozzá „üzem közben”, vagyis az atomerőmű folyamatos működése mellett. Úgy tűnik azonban hogy az idei nyár tapasztalatai nyomán – amikor az augusztusai aszályban a víz hőmérséklete az egyik blokk leállítása ellenére is veszélyesen megközelítette a környezetvédelmi engedélyben szereplő 30 fokos szintet – ezt mégsem tartják olyan jó ötletnek. 

 Másodsorban, ahogy a cikkből kiderült az automata vízhőmérséklet-mérő berendezés az alacsony vízállás miatt nem működött jól, így kézi mérésre kellett áttérni. Ezt pedig - micsoda véletlen szerencse! - reggel hétkor végezték el, amikor a vízhőmérséklet a legalacsonyabb. A G7 cikke is részletesen leírja, hogy ha az így mért 26,8 fokhoz hozzáadjuk azt az 1,2-1,5 fokot, amit napközben melegszik a Duna, és az a 3-4 fokot, amit a mérőponthoz képest az erőmű hűtővize még hozzáad, akkor 31-32,3 fokos vízhőmérséklet adódik az 500 méteres pontnál. 

 Az LMP arra vár választ Süli János, Paks II. beruházásért felelős tárca nélküli minisztertől, hogy hogyan kezelik Duna hőmérsékletének emelkedéséből fakadó helyzetet, amely a paksi atomerőmű számára biztonsági és gazdasági kockázatot is jelent – mondta Kanász-Nagy Máté, az LMP országos elnökségének titkára szerdai sajtótájékoztatóján.

 A savas vegyszerek – különböző kémiai folyamatok végén – végül maguk is lerakódtak a primer kör legmelegebb részén, azaz a forró fűtőelemeken. Ezek a „lerakódások ugyan nem vastagok, de zavarják a víznek a fűtőelemek közötti áramlását, továbbá a fűtőelemek és a víz közötti hőcserét. Ha a víz lassabban áramlik, a fűtőelemek melegebbek, és hőmérsékletük túllépheti a megengedett maximális hőmérsékletet. Ahhoz, hogy ez ne következzék be, csökkenteni kell a reaktor teljesítményét. Végeredményben tehát a magnetit lerakódása egy bizonyos határon túl már gazdasági kárt okoz.

Az elvben túl sok izgalmat tehát nem tartogató, már többször végrehajtott művelet ezen a bizonyos napon két szempontból mégsem volt teljesen szokványos. Ezt B. is tudta, akárcsak az erőmű egész vezetése. Egyrészt azért, mert bár nem sokkal korábban már használták a 30 darabos tartályt, az most fordult elő először, hogy olyan fűtőelemeket tisztítottak ilyen tartályban, amelyeket csak nemrég vettek ki a reaktorból. A megelőző alkalmakkor a fűtőelemeket egy ideig vízben hűtötték; a mostani fűtőelemek ezeknél jóval forróbbak voltak. Ez pedig később döntő körülménynek bizonyult.

Ráadásul – és ez volt a második különlegesség – a műveletet nem elsősorban a paksi szakemberek végezték, hanem a FANP munkatársai. Egy külsős cég, amelynek német alkalmazottai erre az alkalomra szinte teljes szabadságot kaptak a magyar atomerőművön belül. Mindezt úgy, hogy nem is beszéltek magyarul.

 A bekövetkezett üzemzavar (Fizikai Szemle 2003/8. 266.o.)

Magát az átrakást a szokásos paksi műszakok végeztek, de a tisztítótartályt német technikusok kezelték.

A biztonsági kultúra sérülékeny dolog, és magától nem jön létre. Ha viszont megvan, hanyatlásnak indul, amennyiben nem ápolják nagyon gondosan. A gyakori személycserék és átszervezések határozottan a hanyatlásnak kedveztek.

A mondottak értelmében nem véletlen a német-magyar "koprodukció": éppen egy német berendezés okozott súlyos üzemzavart éppen Pakson. Feltételezhetjük, hogy a német tervezők között már nem is volt olyan biztonságtechnikai szakember, aki a tartályt reaktorfizikai, hőtechnikai és áramlástani szempontból véleményezni tudta volna. Ha ez igaz, ez volt az oka annak, hogy a felsorolt szakterületek szakértőit nem kérdezték meg. Amit tehát szűklátókörűségnek ítéltünk az imént, talán a kompetencia hiányával magyarázandó: egyszerűen nem volt kit megkérdezni! Nekünk magyaroknak nincs befolyásunk a német kormány politikájára. Jó lenne azonban, ha a magyar kormány és a magyar energetikai ipar vezetői okulnának e baljós körülmények között történtekből. Örüljünk, hogy ezt a súlyos üzemzavart ilyen simán megúsztuk, de ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat!