A pí számrendszere és az ekvivalenciaelv cáfolata

  Amennyiben az utca hétköznapi embereit a Hold tényleges színéről kérdezzük, a válasz javarészt fehér, vagy halványszürke lesz. Ezt a saját megfigyelésük alapján mondanák. Valójában azonban a Hold sokkal sötétebb, közel helyezkedik a fekete színhez, mint például a puskapor árnyalata. Hasonló a Mars esete is, amit halványvörösnek látunk, ehhez képest sokkal inkább whiskey vagy kakaópor-árnyalatú. Az eltérést az magyarázza, hogy az objektumok általunk érzékelt színét a környezetének a színe és az objektum fényereje is befolyásolja

 Donald Trump szerepe sem nagyobb vagy kisebb, mint bármely más elnöké. Ő azt a döntést hozta, hogy az űrtevékenységet az Egyesült Államok fokozni kívánja. De jelenleg még az oroszokat kérik meg, ha fel akarnak menni a Nemzetközi Űrállomásra, illetve Kínának van még képessége, hogy embereket vigyen a világűrbe, de ők más nemzet űrhajósát egyelőre nem szállítják. Fel szoktam hozni a hollywoodi filmgyártást, mint példát, kétségkívül arra is lehet még több forrást áldozni.

 Gravitációs vonzásuk egymás felé húzza őket, hamarosan pedig új, egyesült galaxisokat fognak alkotni. Némely így egybeforrt galaxis több milliárd évnyi növekedésen megy majd keresztül. Mások esetében viszont az egyesülés olyan folyamatokat indít el, melyek idővel megakadályozzák a csillagkeletkezést, idő előtti elöregedésre ítélve a galaxisokat.

 "Az eredmények azért jelentősek, mert először sikerült közvetlen bizonyítékot találnunk arra, hogy léteznek nagyon ősi, alacsony tömegű csillagok, és a mai napig életben maradhattak anélkül, hogy megsemmisítették volna magukat," - mondja Andrew Casey, a csillagról készült tanulmány társszerzője. (2)

 Ahelyett, hogy elismerték volna Arp munkásságát díjakkal (és közben felülvizsgálnák a feltételezéseiket a "vöröseltolódás egyenlő távolsággal" kapcsolatban), Arpot élete végéig szisztematikusan megakadályozták abban, hogy eredményeit publikálja és nem kapott lehetőséget további kutatásokra sem. Legalábbis elvárható lett volna a "hatalomtól", hogy azonnal ráirányítják a Chandra röntgen és a Hubble űrteleszkópot vagy a nagy földi távcsöveket Arp izgalmas felfedezéseire annak érdekében, hogy megerősítsék vagy megcáfolják egyszer és mindenkorra. Ehelyett ezeket az objektumokat teljesen kizárták vizsgálatokból, a hivatalos fényképekből rutinszerűen kivágják őket. Azok, akik ismerik a Galileo történetét emlékeznek arra, hogy a papok megtagadták, hogy belenézzenek a távcsőbe.

 Tehát nyolc órás alvással (220 km/szekundummal a galaxisunk központi magja körül táncolva) reggel kb. 6 millió 400 ezer km-rel odébb vándorlunk odébb a Tejútrendszerben, ahhoz képest, mint ahol este voltunk. Ráadásul - és ami lényegeset akarok kihozni ebből - olyan helyre kerültünk, ahol ember még soha nem járt az egész, millió éves történelmünk során, az utunkba eső régióról nincs semmilyen tapasztalatunk. Még ha az Univerzum determinisztikus [30] is, mégis a szóban forgó űrrégió ismeretlen és közvetlen ismeretekkel nem rendelkezik róla senki - bármilyen új, furcsa, másféle, veszélyes vagy barátságos jellemzői lehetnek. Csak a naív és jámbor bizalom az, ha magabiztosan kijelentjük: minden nap ugyanolyan kozmikus környezetben lesz a Föld.

 Még  1997-ben Robert Buchler kollégámmal (1942–2012, Floridai Egyetem) találtunk olyan lehetséges rezgési állapotokat a csillagok modelljeiben, amelyek különlegesen viselkedtek. Először a programjaink hibáinak gondoltuk, de végül a fizikai realitását sikerült bizonyítani. A megértésben sokat segített, hogy sikerült a csillag szerkezete alapján egy olyan trombitát tervezni, ami hangtani szempontból hasonlít a csillag fizikájára. Ezen a trombitán van egy szűkület, ez az, ami a korábban nem várt csillagbeli hangért felelős. Amikor felismertük ezt a jelenséget, még nem tudtunk olyan csillagról, amiben megfigyelhető ez a rezgés, de megjósoltuk, hogy az szerepet játszhat a tényleges fényváltozásban.

 Laurence Krauss, amerikai elméleti fizikus és kozmológus nyilatkozott 2005-ben:

"Ha megnézzük a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás térképét, akkor azt is láthatjuk, hogy a megfigyelhető szerkezete valójában furcsa módon összefüggésben áll a Föld Nap körüli keringési síkjával. Kopernikusz visszatért, hogy kísértsen minket? Ez őrültség. Mi az egész univerzumra nézünk ki. Kizárt, hogy létezne összefüggés a szerkezetének a Földünk Nap körüli mozgásával - a Föld Nap körüli keringési síkjával - az ekliptikával. Ez azt jelentené, hogy valójában mi vagyunk az univerzum központja."

 Egy nemzetközi csillagászcsoport a MACS1149-JD1 jelű távoli galaxist figyelte az ALMAantennarendszerrel, és a galaxisból ionizált oxigén nagyon gyenge sugárzását észlelték. Mire a Földet elérte, a valójában az infravörös tartományba eső emisszió hullámhossza a világegyetem tágulása miatt több mint tízszeresére növekedett, így aztán az ALMA detektálhatta azt. A csoport arra a következtetésre jutott, hogy a sugárzás 13,3 milliárd évvel ezelőtt (500 millió évvel az ősrobbanás után) keletkezett, így azt – minden távcsövet tekintetbe véve – az eddig legtávolabbról detektált oxigén bocsátotta ki 

 Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászai az ALMA és APEX távcsövek segítségével a világegyetem legmélyére, jelenlegi korának egytizedére a múltba pillantva megfigyelték a legnagyobb kozmikus objektumok keletkezését: fiatal csillagontó galaxisok ütközéseit. A csillagászok úgy képzelték, hogy ezek az események az ősrobbanás után hárommilliárd évvel zajlottak. Így igazán meglepte őket, hogy az új megfigyelések szerint már a világegyetem feleennyi idős korában is tartott ez a folyamat! Ezek a most megfigyelt ősi galaxisrendszerek a feltételezések szerint az ismert világegyetem legnagyobb struktúráit, a galaxishalmazokat építik fel éppen.